Main menu:
Átváltozás
Amikor dolgozni kezdek, mert muszáj, mert úgy érzem beleőrülök, mert felspanolt lelkem és idegrendszerem húrjai pattanásig feszülnek – érzem lépésenként távozik belőlem a bánat, s a fájdalmakkal bélelt keserűség.
Lassan elcsendesül (elfogy) körülöttem a világ, és feloldódik a festékben. Könnyeim átszivárognak a hófehérbe öltözött lapra, fekete, színes vonalakkal (foltokkal) átfestem fehér ruháját – táncba kezdek a kavargó színekkel, fehér lelkem orgazmusai életre kelnek a lapon, s mire a végére érek mindig meghalok a kép él helyettem.